Mint az ismeretes, a Chelsea - továbbjutva a BL negyeddöntőjéből - a Barcelona ellen kényszerül pályára lépni a legrangosabb európai kupasorozat elődöntőjében. Sok cikk, cím, feltevés megjelent már szerda óta. "Végre elfogyhat a Chelsea szerencséje", a "Barcelona vethet véget a Chelsea ámokfutásának". Tegyük tisztába a dolgot, hiszen érdemes. Sok példa volt már az elmúlt PL idényekben, hogy bizony olyan csapatokat láthattunk a Bajnokok Ligája elitjében, akik nem éppen életük szezonját futják vagy adott esetben bajnokságukban bukdácsolnak. Többször is előfordult már ez a Manchester United-del, hisz nem mellékesen egy kitűnő menedzser ül az Old Trafford kispadján, aki álmából felriadva is képes arra, hogy világszínvonalú csapatot gyúrjon össze csapatából, még ha az adott esetben játékosállományban elmarad a világ elsői között.

Most azonban Sir Alex keze is megremegett. A puska fordítva sült el és megtörtént az, ami az utóbbi egy évtizedben inkább a "vörös ördögökre" volt jellemző. Miután elszórakozták (direkt nem írtam nagybetűvel az első két szót, ez a cikk most nem azért van - a szerk.) a BL-t és kiestek az Európa Ligából is, minden erejükkel a Premier League megnyerésére összpontosítanak. És itt jön képbe a Chelsea. Tudva levő, hogy a "kékek" bajnoki reményei már 2-3 hónapja elúsztak, amit jól tükröz a bajnoki éllovastól való 23 pontos hátrány. A londoniak a Bajnokok Ligája selejtezőt érő negyedik helyért harcolnak jelenleg, illetve elődöntőben vannak az FA-Kupában és a BL-ben is.

A Benfica menedzsere, Jorge Jesus mindazonáltal szerda este a következőt nyilatkozta: "Ami miatt igazán csalódott vagyok, az az, hogy tudom, ejtettünk már ki ebben az idényben erősebb csapatot is. Fenntartom, hogy tévedek, de úgy vélem, a Chelsea nem esélyes a végső győzelemre."

Nem a legdiplomatikusabb dolog ilyet nyilatkozni, pláne 2009 tükrében, amikor talán az ideinél is pusztítóbb Barca nézett farkasszemet ugyanekkor az akkoriban sem enyhén szólva élete szezonját futó Chelsea-vel. Lampardék akkor megmutatták, hogyan kell megálljt parancsolni a "katalánoknak", Iniesta 91. percben gólja és a bíró hathatós közreműködése azonban megakadályozta a londoni alakulat döntőbe jutását, dacára az elképesztő és azóta is ritkán látott küzdésnek.

A Chelsea-nek most sem kell többet tennie, mint három éve. Azt kell játszania a csapatnak, amit tud! Egy támadó focit felvállaló együttes nem lehet eredményes a Camp Nou-ban, pláne nem az a Chelsea, amelynél ez a filozófia az idei szezonban egyszer már megbukott. A válasz egészen egyszerű. Ez a csapat hiányában van az igazán kreatív, örökmozgó játékosoknak, ugyanakkor a szűrés sem úgy működik már, mint anno José Mourinho idején. Viszont mindig vannak még kulcsjátékosok és megfelelő felépítéssel, tartással még mindig el lehet indulni egy stabil védekezésből és amolyan 2009 módjára (vagy amit épp a Benfica ellen láthattunk - eredményesen), gyors kontrákkal felépítve meg lehet tréfálni a spanyolok hátsó szekcióját.

A még 2008-ban Frank Riijkard irányította Barcelona a Manchester United-dal mérkőzött meg a BL elődöntőjében. Az akkor még Sir Alex Ferguson segítőjeként dolgozó Carlo Queiroz elképesztő mélységekbe merülve tanulmányozta a Barca taktikáját, futballfilozófiáját, erősségeit, gyengeségeit.

Gary Neville így emlékszik vissza az akkori mérkőzésre, illetve annak előkészületeire: "Carlos igazi megszállott volt. Életemben nem láttam még olyan beható vizsgálódást, mint amit akkor ő véghez vitt. Biztos vagyok benne, hogy nélküle nem jött volna össze az akkori siker, hisz a pályán minden területet lezártunk, amiben ők igazán erősek voltak akkor. A Barcelona generációk óta hihetetlenül bonyolult futballt játszik, egy gyengébb együttesnek csak akkor van esélye ellenük, ha minden lehetséges területet lezárnak védekezéskor, és 120 %-os koncentrációval végzik dolgukat."

Mint az utóbb kiderült, a dolog be is vált. A nagynevű Barcelona 180 percen keresztül nem tudta bevenni Van der Sar kapuját, a második mérkőzésen pedig Scholes találata mindent eldöntött. Úgy látszik, ehhez hasonló taktikai behatolás és részletesség kell ahhoz, hogy a meglehetősen szép és eredményes futballt játszó Barcelona ne tudja kamatoztatni tudását. Ugyan a 2009-es Chelsea-Barca párharc után ilyenekről (ismerve a tényt, hogy Övrebö meglehetősen botrányos ítéleteket hozva befolyásolta a meccset) nem olvashattunk egyik londoni játékostól sem, biztosak lehetünk abban, hogy a rendkívülien pontos és sokat megélt Guus Hiddink, valamint a világ egyik legkiválóbb másodedzője, Ray Wilkins nem fél órán át tanakodott a megfelelő taktika kidolgozásán.

Nem a Chelsea a párviadal esélyese, de hiba lenne leírni azt az együttest, amely küzdeni tudásból idén és 2009-ben is jelesre vizsgázott.